Más néven füles-kereszt, Nílus-kereszt vagy Nílus-kulcs. Az
élet és az életerő szimbóluma. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor világosan láthatjuk, hogy a felkelő Napot szimbolizálja ez a szent jelkép. Amikor ugyanis reggel napfelkeltekor kisétálunk a szabadba, akkor a horizonton éppen felkelő napot láthatjuk viszont a kereszt felső, úgynevezett füles részénél, a látóhatár maga a kereszt vízszintes része, míg a nap által megvilágított ösvény a (napút) a kereszt függőleges szára. Tehát a felkelő
naphoz vezető ösvény a füles-kereszt egyik értelmezése.
Ennek tükrében tegyük fel a nagyon is helyénvaló kérdést: vajon milyen út vezet a naphoz, milyen célt szimbolizál a nap? A naphoz vezető út az Élet. Az Élet maga az ismeretekből szőtt tudomány. A naphoz vezető ösvény az Isteni Tudás útja, mely felszabadítja az embert a kötöttségeiből és örökké beragyogja a Szellemét. Így a Nap egyenlő az Élettel, a Tudással, a Hatalommal, a Szellemmel és az �–rök Léttel. Ezzel egy csapásra fény derül arra a misztériumra, hogy miért csak istenek, fáraók és a legfőbb
beavatottak kezében tűnik elő az Ankh. Az Élet és az imént
felsorolt összes princípium adása és elvétele lett beletömörítve az Ankhba.
Így érthető az is, hogy mind ezen a világon, mind a túlvilágon érvényesül a hatása. Ezzel magyarázható az Ankh -amulettek
népszerűsége is.
Később az Ankh minden titkos (okkult) tudomány jelképévé lépett elő, nemcsak Egyiptom, hanem Káldea, Fönícia, Mexikó és Peru földjén is. Sőt, Indiában a brahmin papok a mai napig ezt a jelet írják a homlokukra, de a kopt keresztények is szívesen alkalmazzák.

Úgy mondják csak az Egyiptomi fáraók és az Istenek rendelkezhettek vele. Lehetséges, hogy az ankh több, mint egy szimbólum? Úgy gondolom, hogy a szent ankh egy egyedülálló vallási eszköz ábrázolása.

Az ősi civilizációkban az emberek ismerték a szimbólumok erejét és jelentőségét, ezen túlmenően használni is tudták az általuk kibocsátott energiát. A legendás Atlantiszon a híres atlantiszi gyűrű mellett az ,,atlantiszi keresztet” is viselték. Egyiptomi hieroglifák igazolják e szimbólum átvitelét Egyiptomba, igaz némileg módosult formában. Az egyiptomi keresztet vagy más néven ,,Ankh” keresztet a ,,Nílus kulcsa” -ként ismerjük. Az atlantiszi kereszt az életet szimbolizálja, hatása pedig kizárólag építő, regeneráló. Alakja hasonlít a ,,Nílus Kulcsá”-ra, de vele ellentétben egyáltalán nem bocsát ki negatív zöld (V-) radiesztéziai színt. A kereszt felső része és a jobb oldali alsó része pozitív zöld (V+) színt sugároz, a bal oldali alsó része pedig fehér színt. A vízszintes bal oldali kar ibolyakék, a jobb oldali pedig vörös színt bocsát ki. E színek nem változnak a kereszt 180°-os elfordításakor sem. Az atlantiszi kereszt amulettként használható, amely az élő szervezettel való kapcsolatba lépéskor feltölti azt életerővel és megvédi a negatív hatásoktól. Egyaránt viselhető a testen és az öltözéken. Felfűzését bőrszíjra, pamutcérnára, vagy selyemszalagra javasoljuk. Ha mégis fémből készített láncot választ, fűzzön bele cérnát vagy damilt 1-2 cm-es szakaszon, hogy ezzel megszakítsa a zárt kört.



AZ ankh kereszt az egyik legerősebb jelkép. Eredet Egyiptom ellőttre is visszavezethető valahová Atlantisz idejéig.

Hatását a radiesztéziai mérések igazolják. Az ankh vagyis füles kereszt ha egy szára van akkor a hurok része begyűjti a negatív energiákat a szára pedig pozitív energiát bocsájt ki. Így lényegében úgy működik mint egy mini tisztító mű.
Ennek van egy változata amelyen két szár van ez csak pozitívan sugároz és jótékonyan hat a szervezetre.

Nagyon ősi szimbólum, mind az egyiptomi,
mind a kopt keresztény kultúrkör előszeretettel használta.
A hurokban végződő kereszt az élet kulcsa,
a hatalom, bölcsesség és a halhatatlanság szimbóluma.
A kereszt alapvetően az emberfeletti hatalom és erő jelképe,
a kör a meg nem szűnő élet szimbóluma.

Ezen kívül jelentette még a hajót is,
mely a lelkeket szállította az alvilágba Egyiptomban,
illetve feltűnik a kultúrához tartozó minden főbb istenség és megistenült fáraó kezében is.
Az ankh hurka ezenkívül a felkelő nap szimbóluma is,
a keresztező vonal a horizont, a függőleges pedig a fénybe vezető út.

Általános védelmi funkciója van,
elűzi a gonoszt és a betegségeket,
valamint hosszú és boldog életet biztosít viselőjének.

forrás: szepkepek.bloglap.hu

Djed oszlop : Link

Horace_connecting_the_pillar_with_the_loop_and_ankh_.jpg
Dzsed (Djed) oszlopokAz egyik legősibb egyiptomi jelkép az Ozirisz hátgerinceként értelmezett dzsed-oszlop, amely hieroglifaként a tartósságot, állandóságot jelöli. Vannak, akik világfa szimbólumnak tartják, azokból az egyiptomi sírfeliratokból kiindulva amelyek szerint halottak a dzsed-oszlop segítségével jutnak fel az égbe. Az Ozirisz tiszteletére rendezett ünnepeken felállított nagyméretű dzsed-oszlop az isten feltámadását illetve a feltámadt istent jelképezte. Az oszlop két emberi karja minden bizonnyal a túlvilági istenként újjászületett Ozirisz uralkodói rátermettségét volt hivatva reprezentálni. A fáraók a nép előtt megjelenve ugyanígy tartották a kezükben a pásztorbotot és a cséphadarót, a védelem és a büntetés, az oltalom és a megtorlás eme két ősi jelképét.

A Djed Osiris hátgerincét szimbolizálja, újjászületéssel, regenerációval, feltámadással van kapcsolatban. Amulettként hordva a belső stabilitást és a megújulásra való képességet erősíti.

A Halottak Könyvének 160. fejezetében a következőeket találhatjuk az uadzs-amulettről:

,,Lásd, egy smaragdba metszett uadzs-amulett,
Biztos védelem a rontás ellen.
Maga Thot adta ezt azoknak, kik kerülik,
Mi nem kedves az isteneknek.
Lásd, mikor az uadzs virul, virulok én is!
Ha ő romolhatatlan, én is az vagyok!
Most Thot beszél, figyelj szavára!
Mágikus igéje megóvja hátgerincemet.”

Elektromos tárgy az uasz jogar, amely sokszor felbukkan az egyiptomi ábrázolásokon. Istenek és a fáraók kezében látható jellegzetes villásvégű hosszú bot, amelynek tetejét egy sakálfej díszíti. Az uasz jogart néha kombinálták a másik két nagyon gyakori mágikus tárgyal a dzsed oszloppal és az ankh kereszttel. Ptah isten szobrain és egyes Ozirísz ábrázolásokon is előfordul a dzseddel és ankhal egybeszerkesztett bot.
Az uasz a hatalmat,az erőt képviselte. Erre utal a sakálfej is.

Talizmánok, amulettek

Kevesen gondolják, hogy a ma ékszerként viselt nyaklánc, gyűrű vagy karkötő valójában a talizmánként hordott ősi relikviák kései utóda.

A kaldeusok, az ősi indiaiak, később pedig a görögök, törökök aranyzsinórral kötötték össze az ifjú vőlegényt és menyasszonyt, és ők a zsinór darabkáját az ujjukra, csuklójukra kötve hordták, hogy szerencsés, boldog legyen a házasságuk. (Ennek a szokásnak kései utóda a jegygyűrű!)

A TALIZMÁN

A jóindulatú, kedvező befolyások vonzására szolgál. Indiából és Kaldeából jutott el a perzsákhoz, arabokhoz, zsidókhoz, görögökhöz, és az évszázadok folyamán az egész világon elterjedt.
Talizmánnak bármi megfelelt, drágakő vagy csak egy egyszerű kavics, de akár egy gyümölcsfa ága is. A régi germánokról írta Tacitus az időszámítás utáni első században, hogy a germánok nagy súlyt fektetnek a szimbólumokra. Leírta, hogy az északi népek egy gyümölcsfa ágát kis részecskékre vágták, és ezekbe a részecskékbe runáknak nevezett (faágakra hasonlító) jeleket karcoltak.
Az amulettet meg is lehet vásárolni, de a talizmánt általában meghatározott körülmények között (például szigorú bolygóállások mellett), meghatározott rituálé keretében maga a tulajdonos készítheti el.
Khaldeából és Babilóniából származik az asztrológia ősi tudománya, nem véletlen hát, hogy a bolygókhoz kapcsolódó talizmánok is innen terjedtek el. (A khaldeai asztrológiával a Krisztus előtt 275-ben Babilonban élő Berossos nevű pap ismertette meg a görögöket és Kos szigetén asztrológiai iskolát alapított. Tőle terjedt tovább az asztrológia is, és a hozzá tartozó talizmán-művészet is szerte a világban.) Babilon romjaiban találtak jó néhány talizmánt és amulettet, ezek többnyire onixba vagy egyéb drágakőbe metszett, titokzatos ábrák voltak.
Mivel az asztrológiai hagyomány szerint minden bolygóhoz tartozik egydrágakő, egy fém, egy szín, egy szám és a hétnek egy napja – a talizmánkészítés rítusának, idejének (a talizmán alkotórészeinek) ezekhez kellett igazodnia.

AZ AMULETT

Valószínűleg a talizmánból fejlődött ki, a gonosz erők elhárítására szolgál, ezért előszeretettel akasztják a gyermekek nyakába, de az otthonok védelmére is használják.
Amulett általában a védelmező szent (vagy ősi szellem) arcképe. (Ilyen amulett a feszület, a Mária-medál, vagy a szentek képe is, annak ellenére, hogy a kereszténység elítéli a babonaságot!) Julius Cézárról feljegyezték, hogy örökké egy Vénusz képmást hordott magánál, s ha nehéz helyzetbe került, az amulettétől kért tanácsot.
Az írás kialakulása óta az amulett-zacskóba már nemcsak tárgyak kerültek, de varázsigék is. Fadarabkába vésve, vagy kőre festve, később papíruszra rajzolva. Leginkább gyógyító varázsigék, mágikus szavak vagy az isteni védelmezők neve került a papírra a háromszögbe, vagy négyszögbe. Az arabok “hamalet”-nek nevezték az ilyen varázsigével teleírt cédulát, amit zsinórra fűzve a nyakukban hordtak. Mivel az arab ábécében a betűk (a göröghöz hasonlóan) számértékkel is rendelkeztek, sok esetben a betűket számok helyettesítették.